Before I gave birth Samuel, I did not know what does the expression: stay-at-home mom with one kid means. Now, I look back to this period as the happiest one in my life. 13 months after my son was born, I started my life as a working mother. Right after that – and especially after having three kids and working simultaneously- I was always jealous to all stay-at-home moms in the world.
Than, in 2009, when we moved to the U.S. with a 4 years old, and the 2 years old twins, I began my career again as a stay-at-home mom. You can bet, that this was one of the hardest periods I survived…….. It was at least ten times harder than working in a nice, air-conditioned office while my kids were at the preschool………. I became jealous to all working moms.
Than came 2011 January, when I took part in an event about psychosomatic factors of healing, which was very interesting. Afterwards I joined to the discussion where several members from the volunteer group of the local hospital took part as well. I met them, and joined them too in the following week.
These were the very first moments of my volunteering career in the U.S. The preliminary examination process lasted long in the hospital, and I really hesitated. I had only two mornings free- as my twins attend preschool twice a week. Should I give to the hospital all my free time just after I regained this after 2 years of stay-at-home mom status? Fortunately I did not give up.
In the beginning I could not imagine what impact this volunteering work will make on my self-esteem and also how I think about work. Right after the hospital officer learned about my resumé, I was offered a volunteer position in the filing room at the Behavioral Health Center. The place seemed to be O.K. but the chores were rather disappointing……………
Making order of thousands of papers of clients, put them into the right chart, alphabetically, the right order………. I thought it’s not my cup of tea. Never in my life did I that kind of a job. I was pretty sure about my skills before, and always worked with people and not with data. Being precise, tidy, persistent in concentrating on really boring routin chores for hours in a room without even one window………. I was really disappointed. The first day seemed to be infinite. Why not go to the gym instead or reading at home, poor me:(. I thought no employer could offer such a huge amount of money to accept this work as a paid job.
And now, several weeeks after this first day, my mind has slowly changed. You can call it as effort justification - as I do not have money for that work- but I really found positive motivation even in that particular job.
I gained new experiences throught my volunteering work I never have had, you can read below.
1. I am very punctual at arriving, sometimes I even arrive earlier. – never happened before…..
2. I am very precise. Somehow it turned to my mind if I really wanna help them at least cannot ruin their system……… In the past you could call me everything but not precise...
3. I am very self-consciuos at high quality of work and using all the time I have for it- it means no chatting with my colleagues.
4. In the end of day I really finish. No stress at home about work. There aren’t any disturbing projects I have to figure out in the middle of the night.
5. After ending the day’s tasks, I really feel satisfied and content
6. My colleagues are very nice and grateful for my help, and they give me positive feedbacks every day at work.
The last two points are crucial, I think. As a stay-at-home mom I never really had direct positive feedback. O.K., you can tell, that positive feedback comes from watching my healthy, smart and happy kiddos.
But it is not a direct reward. After nearly 10 years of work in multinational business world I was spoiled by feedbacks. And it stopped. After having my three kids, and especially after moving to the U.S. I did not have any feedbacks from others e.g. responsible adults.
And I did miss it. I also missed the satisfying feeling at the end of a really hard project: I did it! I even miss this satisfying feeling after a big cleaning project, as it nearly never happens.... I should always clean small portions of the house with surrounding that amount of children........
And I did miss it. I also missed the satisfying feeling at the end of a really hard project: I did it! I even miss this satisfying feeling after a big cleaning project, as it nearly never happens.... I should always clean small portions of the house with surrounding that amount of children........
So, I am sure I will write more about the complains of working mothers. As I feel that way. I cannot imagine myself without my children and family, but also without imagining myself as a satisfying jobholder. I do not want to choose! And fortunatelly I do not have too!
Being a volunteering mom, it gives me a taste of the nice side of work. I enjoy it as long as I can, as the summer season is nearing.......And I have to find a job to begin my career as a working mom again:)
With love,
Eszter
www.womanlyartofliving.com
Mielőtt Sámuel fiam megszületett fogalmam sem volt arról mit jelent ténylegesen a kifejezés: GYESen lévő elsőgyerekes anyuka. Viszatekintve most már tudom, hogy ez az időszak volt életem legboldogabb időszaka. 13 hónappal a fiam születése után elkezdtem újból dolgozni. Rögvest ezután- s persze háromgyerekes dolgozó anyaként meg végképp- igazán irigy voltam a világ minden GYESen lévő anyukájára.
Aztán, 2009-ben elköltöztünk az USÁba, a négyéves fiammal és a kétéves lányaimmal, és így elkezdődött az igazi háztartásbeli anyuka életmódom. Sejthetitek, hogy ez volt eddigi életem eddigi legkeményebb próbája. Túléltem. Nekem legalább tízszer nehezebb volt, mint egy szépen rendezett, légkondis irodában dolgozni, miközben a gyerekeim oviban voltak……. Na, akkor aztán meg a dolgozó mamákat irigyeltem meg titokban
Aztán eljött a 2011 januárja, mikor részt vettem egy a gyógyulás pszichoszomatikus hátteréről szóló előadáson, mely igencsak érdekes volt. Ottmaradtam a végén, és beszédbe elegyedtem a hallgatósággal, többek közt a helyi kórház önkéntes csapatával, akik ugyancsak részt vettek. Találkoztam velük és az ezt követő héten én is csatlakoztam hozzájuk.
Ezek voltak az amerikai önkéntes „karrierem” első pillanatai. A kórházban való önkéntes munkához felvételi eljárásra van szükség, azonban lassú és nehézkes volt, amin megdöbbentem, és majdnem visszahátráltam. Összesen heti két délelőttöm volt szabad szeptember óta – mióta ikerlányaim óvodába járnak hetente kétszer. Feláldozzam az összes szabadidőmet a kórház részére, pont akkor, amikor éppen szereztem magamnak heti két délelőtt szabadidőt két teljes év háztartásbeli szerepkör után…….? Szerencsére nem adtam fel.
Az elején nem tudtam elképzelni, hogy ez az önkéntes munka az önbecsülésemnek milyen jót tesz, és arra sem gondoltam, hogy megváltoztatja, hogy miként gondolok egyáltalán a munkára, mint olyanra. Miután a kórházi önkéntesekkel foglalkozó munkatárs meglátta az önéletrajzomat, helyi pszichiátriai/pszichológiai rendelő kartonozójában ajánlott önkéntes munkát. A rendelő nagyon izgalmas, érdekes hely volt számomra, de maga a feladatkör, hát az elég hervasztónak tünt….
Ügyfelek aktáinak ezreit rendezgetni, a megfelelő helyre tenni, betűrendben, időrendben, satöbbi……….. Fú, ez nem nekem való, gondoltam. Soha életemben nem volt ilyesfajta munkám. Nagyjából tisztában voltam ezelőtt is a képességeimmel, mindig is emberekkel dolgoztam, és nem adatokkal. A precíz munkavégzés, órákon keresztül unalmas rutinfeladatokra való kitartó odafigyelés borzasztó nehéz nekem, főként egy ablak nélküli szobában. …………Elég csalódott voltam. Az első nap végtelen hosszúnak tűnt. Mi a túrónak nem megyek el edzeni ehelyett, vagy csak olvasgatok otthon magamnak, irtóra sajnáltam magam. Úgy éreztem senki sem tudna annyi pénzt ajánlani, hogy efféle munkát pénzért végezzek.
És most, néhány hónappal azután, hogy elkezdtem dolgozni, kissé megváltozott a véleményem. Önigazolásnak is lehet nevezni persze – hiszen nem kapok pénzt ezekért a feladatokért- de tényleg találtam belső motivációt még ezen kemény munka esetén is.
Olyan új tapasztalatokat szereztem az önkénteskedéssel, melyek teljességgel megdöbbentenek, itt meg is osztom veletek.
1. Nagyon pontosan érkezem a munkába, sőt sokszor korábban is, mint kellene. Sosem fordult ilyesmi elő velem korábban
2. Nagyon precízen végzem a dolgom. Ha tényleg segíteni szeretnék nekik, akkor az a minimum, hogy nem teszem tönkre a rendszert. Hát, mindennek lehetett engem nevezni lánykoromban, de precíznek biztos nem….
3. Nagyon tudatosan figyelek rá, hogy magas színvonalon dolgozzam, és az összes rendelkezésemre álló percet (!) kihasználjam – pl. nem fecsegek a kollégákkal.
4. A munkának van eleje, közepe és vége- ilyenben sem nagyon volt még részem. A munka végeztével tényleg leteszem a lantot. Nem stresszelek otthon. Nincsenek éjszakai felzavaró ötleteim egyes projektekkel kapcsolatban.
5. A napi feladatok végeztével elégedettséget érzek.
6. Munkatársaim nagyon helyesek és hálásak a munkámért, sok pozitív visszajelzést kapok tőlük.
A két utolsó pont nagyon fontos szerintem. Gyeses anyukaként mondhatni sosem kap az ember pozitív visszajelzést. Rendben, azt mondhatod erre, hogy a okos, egészséges és vidám gyerekekre pillantani már pozitív visszajelzés- szerintem igencsak átvitt értelemben.
Majdnem tízesztendőnyi, nemzetközi üzleti szférában dolgozó emberként szinte el voltam kényeztetve visszajelzésekkel. Aztán, ahogy otthon maradtam, ezek ugye elmaradtak. Miután a három gyerekem megszületett, és főleg miután az USÁba költöztünk, nemigen kaptam elismerő szavakat számomra fontos személyektől- ld. Felelősségteljes felnőttektől. És, mi tagadás- hiányzik!
És az az igazán jó érzés is hiányzik, amikor elégedetten hátradőlsz egy jól elvégzett, nehéz feladat után, és azt mondod magadnak: no, ez is megvolt! (Ugye, még egy jól elvégzett teljes takarítás is ritkaságszámba megy, hiszen egyszerre egy-egy órát tudok csak elvégezni ennyi gyerek mellett, egyedül.)
Biztos vagyok benne, hogy fogok még írni a dolgozó édesanyák nehéz világáról. Jómagam nem tudom elképzelni magam a gyerekek és a családom nélkül, de elégedett munkavállalói mosoly nélkül sem. Nem szeretnék választani! És szerencsémre nem is kell.
Önkénteskedő anyukaként egy kis ízelitőt kaptam a munka világának jó oldaláról. Élvezem, amig csak lehet, hiszen közeledik a nyári időszak, és most munkát kell újból találnom. Hogy ismét a dolgozó anyák kenyerét ehessem.:).
Szeretettel,
Eszter
www.eletmuveszno.com
